Himalája - Az élet sója

A filmben nincsenek csoda autók, begerjedt miss universumok, nem lőnek és nincs körmönfont cselekmény sem. Akkor mi van? Egy kicsi nemzetség van, akik a só készletüket készülnek gabonára cserélni. Ennyi.

Mindenki kitalálhatta, művészfilmről van szó. A sztori valóban ennyi, de nem is erre épül a film. A nemzetség két pártra szakad, az egyik fél egy fiatal karizmatikus, de hitetlen férfival indul el, a másik az öreg nemzettség fővel. Az út felér egy pokol járással, a meredek hegyek útvesztőjében, és a hatalmas hóviharban. Pihenniük nem lehet, mert meghalnak, és ha időben nem érkeznek, nem lesz mit enniük a télen.

A filmben szereplőknek kijut a problémákból és megoldandó feladatokból bőven. Érdemes belegondolni, amikor mi a klímatizált kocsikban és egységekben frissítőt szürcsölve sajnáltatjuk magunkat problémáink elviselhetetlen terhe miatt. A Himalája megfelelő önkritika mellett, emberi mederbe billenti a szemléletünket néhány dologról.

A film gyönyörű képei mellett fantasztikus a zene is, de mégis ez a film igazából az Ázsiát kedvelőknek szól.