Karavánok eltérítője
Két hatalmas hegyvonulat övezi az iráni fennsíkot, és közöttük terül el két jókora sivatagos vidék: Dasht e Kevir és Dasht e Lut. Évezredek óta meghatározzák a környék életét – de a karavánok útját is. Hiszen emiatt kanyarodott el a nevezetes selyemút, amelyen a kereskedők nem csupán kelmét, hanem porcelánt, fűszert és egyéb drágaságot szállítottak Európába. A selyemút először északon érinti Dasht e Kevir-t, a Nagy Sós Sivatagot, amely ugyan látványos – és a legnagyobb pusztaság Iránban –, de halálosan kietlen. Ezt ellensúlyozzák az egynapi járóföldnyire épült karavánszerájok. Európai kutatók csak a 20. század elején jutottak el a két pusztaság belsejébe: elsőként Sven Hedin svéd tudós és Alfons Gabriel osztrák geográfus járt sikerrel.
A 20. század elejéig rendszeresen használták a karavánutakat, amelyek összefutnak a Nagy Sós Sivatag déli peremén. Ez a régi útvonal nagyrészt még manapság is járható, és érinti a nagy homokdűnéket (Rig Dzsinn), ezek szintén a Dasht e Kevir-hez tartoznak, csak éppen “sótlanabbak”. A sivatag belseje többek közt arról a sok látványos délibábról nevezetes, amit – mivel nem a magyar Alföldön járunk – inkább fata morganának illik nevezni. Látomásai enélkül is támadhatnak annak, aki bemerészkedik a sivatagba, hiszen a hőmérséklet napközben eléri a hatvan fokot! Még sincs teljesen kiszáradva a vidék: sok helyütt iszap és mocsár borítja – ezt a csekély nedvességét éppen a vastagi sókéreg óvja meg az elpárolgástól.
Sivatagok kontinense
Talán kevesen tudják, hogy Földünk legszárazabb kontinense nem Afrika, hanem az Antarktisz, és utána mindjárt Ausztrália következik. Olyan kevés csapadék hull az ötödik földrész egyharmadára, hogy az gyakorlatilag sivatagos – bár a szigorú értelemben vett sivatagok “csak” a kontinens 18 százalékát teszik ki. Az ország területének hetven százalékán száraz vagy félig száraz az éghajlat, mivel itt évente 500 milliméternél kevesebb eső esik. A pusztaságok fele homoksivatag, helyenként szárazságtűrő növénytakaróval. A csupasz homok hosszú dűnéket alkot. (Ezek formája, mozgása külön kutatás tárgya világszerte.) A nyugat-ausztráliai Great Sandy Desert, vagyis Nagy Homokos Sivatag területének jelentős része sziklás és bozótos, de azért itt is akadnak hatalmas homokdűnék. Ezek a műhold felvételén olyanok, mint a vékony ráncok: vízszintesen futó, keskeny világos vonalak. A préselt növényre emlékeztető, óriási alakzatok pedig bozóttüzek nyomai.
Egyébként a Nagy Homokos Sivatag valóban hatalmas: 267 250 négyzetkilométer, ami a kontinens területének 3,5 százaléka. Majdnem háromszor akkora, mint Magyarország...
Gigantikus csiga
Már sok égi felvétel készült erről a különös képződményről - amelynek neve Guelb er Richât avagy Richât-struktúra, és Mauritánia közepén található. Azért is válhatott a fotózgató űrhajósok kedvencévé, mert az egyhangú sivatagi tájban szembeötlő látványosság. Leginkább egy ammonita megkövült mészházára emlékeztet, persze csak a formáját tekintve – hiszen ötven kilométer átmérőjű ammoniták sosem léteztek. A tudósok fantáziáját nem is ez a hasonlóság izgatta, hanem az, hogy vajon meteorit hozta létre, netán vulkáni tevékenység – vagy valami “hétköznapi” kőzetmozgás.
A meglepő körkörösségre ma sincs magyarázat, de az már biztosra vehető, hogy meteor ütötte seb (szakszóval asztrobléma) nem lehet a Richât. Pedig a koncentrikus gyűrűs szerkezet meglepően hasonlít a Hold, a Merkur és a Mars némely krátereire – ráadásul százötven kilométeres körzetben két becsapódás nyoma is látható (északra a Tenoumer-, délkeletre az Aouelloul-kráter). De a helyszíni kutatások és a laboratóriumi vizsgálatok alapján egyaránt elvethető az égi és a vulkanikus eredet. Keletkezésének pontos okát azonban nem sikerült megállapítani.
Homokvihar a tengeren
Míg az északi féltekén tombol a nyár, addig az Arab-félsziget sivatagjaiban gyakran dühöng homokvihar. A felkavart por jelentősen csökkenti a felszínre érkező napsugárzást és tovasodródik, majd a monszun magával ragadja India és Dél-Ázsia felé. De még a “felhígult” homokszemek is akkora felületet jelentenek, hogy visszaverik a napsugárzás egy részét, és némi lehűlést okozhatnak Dél-Európában, sőt akár Észak-Amerikában is.
A NASA Goddard Intézetének számításai szerint a Vörös-tenger környéke – amit a felvételen porfüggöny mögött láthatunk – az egyik olyan terület, ahol a legdrámaibb lehűlést okozták a közelmúlt nyári homokviharai. A fotó egyébként az egyik újabb vihart mutatja, amely idén júliusban tombolt. A Goddard Intézet számítógépes szimulációja szerint június és augusztus között két fokkal magasabb lenne az átlaghőmérséklet, ha nem volnának homokviharok. Tehát a por hűtőhatása felér egy jelentősebb felhőréteggel.
Folyó a Szahara közepén
A világ legismertebb sivatagának csupán a közepét láthatjuk ezen a részletes képen, valamint a déli vidékét, amely Algéria és Líbia közös határán terül el. Három nagy sziklás hegyhát nyomul be a homokdűnék közé, ezek sorrendben (balról jobbra): a Tassili, a Tadrart-Acacus és az Amsak hegyvonulat. A különböző anyagú sziklák eltérő árnyalatai is megfigyelhetők, az Acacus sötétbarna kőzetétől az Amsak fakó színéig.
Műholdról még szembetűnőbb a hajdani folyómedrek nyoma: levélerezetre hasonlító (dendrites) szerkezetük jól látható az Acacus és az Amsak vidékén. Többféle bizonyíték is akad arra, hogy ez a környék valaha nem szűkölködött a vízben. Paleo-klimatológiai és paleo-botanikai vizsgálatokkal sikerült kimutatni, hogy az utolsó jégkorszak idején erdők és nagytestű emlősök népesítették be a Szahara közepét. (Egy friss hír szerint pedig föld alatti folyóra bukkantak orosz kutatók a sivatag nyugati részén, Mauritániában.)
A hajdani folyópart szikláin ősi rajzokra bukkantak a régészek. Ezekből és egyéb leletekből arra lehet következtetni, hogy a helyi vadászok mintegy 12 ezer esztendeje gyorsan megtanulták, miként háziasítható a bivaly és a kecske. Ezidőtájt már szimbolikus ábrázolásra is törekedtek a rajzaikon. A szaharai kultúrának azonban véget vetett az ötezer éve beköszöntött rendkívüli szárazság – de ennek köszönhető, hogy a festmények és a sziklába karcolt ábrák meglepően jó állapotban maradtak ránk.